      Wieszt Dóra: Busójárás Hasáboknak tüzes, vörös lángja, kipattanó.felcsillanó szikra, puskaporként tűnik el az éjbe, izzik, repül csillag teli térbe... Busóvigyor bakszarvakkal, vörös orral, rőt kóchajjal fahasábot dob a tűzre, sistereg a nedv belőle, ifjak, vének kereplővel nagy zajt csapnak téltemetve. Dereng már a fagyos, hideg határ, pernye, hamu örvénylően szitál. Busófejek suba alá dőlnek, tavaszi szél vet véget a télnek! Koch Ádámné: Mohácsi farsang BUSÓJÁRÁS! Álarcosok sokasága- Báránybőrbe bújva Az emberek- kolompok szólnak Kolompok szólnak Mozsárágyú nagyot durran. Valamikor Törököket Így űzték el régen! Farsang-Farsang!!! Kólót táncol a sok nép Álarcokba bújva Az egész város Farsangol! Így űzik el a telet Ijesztő álarcba Törökök réme Felvonulnak minden évben Ünnepel a város Koporsót égetnek Nagy a Jókedv Ünnepel a Város. Ijesztő-álarcok, Kíváncsi néptömeg! Örömmel vigad. Hisz busójárás van ma. Álarcos sokaság. Így ünnepel minden évben Temetik a telet. Hiszen az én városom hiszen az én városom HÍRES város - MOHÁCS Büszke vagyok rája Valamikor régen így űzték el törököket állatbőrbe bújva 2011. február 6. Filep Miklós Richárd: Farsang idején Farsang idején sok a maszkabál, S mindenki fánkot zabál. A busók már járnak, És űzik a telet, S így mindenki, A tavasznak örvendezhet. De előtte még van egy feladat, Dobjuk máglyára a szalmabábokat. Örvendjünk, vigadjunk, Vége a bálnak, s ezzel, A busójárásnak. Waldinger Ágnes Amikor várod az enyhülést... Amikor várod az enyhülést, Bekeményít a tél. Így búcsúzik utoljára, Készül a busójárásra. Üldözzük el hamar, S jöhet a szép tavasz. Jöjjön a farsang, Jókedvünk ragad. Ha az erdőt járod, Kibújnak a hóvirágok. Még egy kicsit szorít a tél, Aztán egykettőre reped a jég. Rügyeznek a fák, Dalolnak a madarak. S nem kell többé Söprögetni a havat. /Azt hiszem idén is csak így lesz! "Január, február, itt a nyár" Ahogyan öregapám százszor is megmondta már./ Szuhanics Albert Itt van már a karnevál Itt van már a karnevál, éjjel-nappal áll a bál. Februárban nem fázok. ha Rióban szambázok! Farsangolok vidéken, káposztás hús az étkem. Míg Mohácson vár a csók, nem zavarnak a busók! Nem búsulok, csak eszem, nem ment el az én eszem! Bőség legyen, iszom rá, váljék rajtam izommá! Elmegyek a lagziba, ott vár rám a sült liba! Az ifjú párt köszöntöm, szomjas torkom leöntöm! Temessük hát a telet, sirassuk egy keveset! De ne hívjuk vissza már, vár a tarka karnevál! Böjti Elek nem vagyok, mindenféle húst falok! Még levegőt sem veszek, harminc fánkot úgy eszek! Ihaj-csuhaj csörege, nem hull a fák levele! A maskarám felveszem, szambát járok míg eszem! Itt van már a karnevál, Velencében áll a bál. Álarcomat felveszem, rám sem ismersz kedvesem! Itt van már a karnevál, én leszek a bálkirály. Az legyen a királynő, kinek hasa nagyra nő! Debrecen, 2010. február 13. Szabó Balázs: Farsang Tavasz szólítja a telet Hívja maszkabálba Amaz táncolni nem szeret Elfut kiabálva Nem jut messze Farsang várja El is kapja végre, s beöltözik maskarába Kicsiny falum népe. Gyermek s öreg együtt nevet Találgatják egyre: Az a busó ki is lehet Julcsa? Marcsa? Endre? Fánkot süt az idesanyám lopok egyet tőle borral kínál szomszéd komám iszom is belőle... Dalra hívom asszonkámat Énekeljen vélem, Olvadjon el ma a bánat Mint a hó a réten! Waldinger Ágnes:Farsangi fánk Farsangi fánkot sütöttem, Lekvárral is jól megkentem, Utamat jól megtervezve, Tarisznyámba beletettem. Jutott mellé sós pogácsa, Így mentem el Mohácsra. Búcsúztatni lám a telet, Busójárás itt a helyed. Busófejek nagyok voltak, Táncot jártak, láncot húztak, Tüzet raktak füstöset, Szalmabábot égettek. Tűz körül jól megkergettek, Kampójukkal ijesztgettek. Én a fánkot ijedtemben Lekvárostul mind megettem. Ezért nem csak a telet, Minket is elkergettek. Mivel a fánk mind elfogyott, Eztán csak a lekvárt nyalom. Bábot tüzelő télüldöző, Havat seprűvel kergető, Busóval búsan búsuló, Jégcsapot olvasztó. Fordítsd meg a szelet, Üldözzük el a vén telet. Szőrös hátú famaszk, Várjuk a szép tavaszt. 2011. január 28. Kozma Zsuzsanna: Pokoljárás Pokoljárás, busójárás, táncot ropva és tipródva. Álarcosan, vagy anélkül, pokoljárás ez vég nélkül. Rabló idő, gyilkos szavak: Járjad, járjad! Addig járjad, míg időmalmod kerekei lelkedet ízekre szedik! Járom! Járom ezt a táncot, pilleszárnyon, napnyalábon, porba hullva, térdre rogyva, tudva-tudva, mégis ropva. Tipródsz jelen? Pokoljáró bús táncomban: cipőm vásik, ruhám feslik, s mint ki öröklétért táncol, ropom önnön haláltáncom. Wieszt Dóra: Busójárás Hasáboknak tüzes, vörös lángja, kipattanó.felcsillanó szikra, puskaporként tűnik el az éjbe, izzik, repül csillag teli térbe... Busóvigyor bakszarvakkal, vörös orral, rőt kóchajjal fahasábot dob a tűzre, sistereg a nedv belőle, ifjak, vének kereplővel nagy zajt csapnak téltemetve. Dereng már a fagyos, hideg határ, pernye, hamu örvénylően szitál. Busófejek suba alá dőlnek, tavaszi szél vet véget a télnek! Versek forrása: http://www.poet.hu/
|
Busójárás >
