https://sites.google.com/site/busoalarc/busojaras-program                                                  



Védekezés a házimoly ellen 
2004-01-27


Tinea pellionella L.
(ötszörös nagyításban)

Minden évben fölbecsülhetetlen, sok millióra menő kárt okoz az emberiségnek néhány jelentéktelennek látszó kis lepkefajta, a házimoly. A kárt ugyan még hernyó korukban okozzák, amikor megrágják a gyapjúból készült ruhaneműt, szőnyegeket, szőrrel ruganyosság tömött bútorokat, tollat s általában a lakásban található minden állati eredetű anyagot. Ha zavartalanul működhetnek, valósággal fölfalják azt az anyagot, amelyet megtámadtak.

A kár mellett még nagy bosszúságot okoznak, mert a gondos háziasszonyok a molylepkék röpködése, rajzása idején nagy molyirtást rendeznek, agyoncsapkodják a molylepkéket s megkönnyebbülve lélegeznek föl: nincs már több moly a lakásban! Az öröm azonban teljesen indokolatlan, mert a molyhernyók tovább pusztítanak a lakásban.

Az ajánlott s állítólag bevált molyirtó háziszerek, levendula, dohánylevelek, naftalin, kámfor, benzin, feketebors, terpentin, karbolsav szintén alig vagy egyáltalán nem szoktak segíteni. Hogy milyen szívós a moly, arra nézve jellemző a következő eset. Egy angol tudós laboratóriumában a sósavgáz és a klór sokszor annyira megrontotta a levegőt, hogy az ember számára is veszedelmes volt. A molynak azonban nem ártott, ami akkor derült ki, amikor egyszer megvizsgálta a laboratóriumban lévő néhány kitömött állatot, amelyeket egészen belepett és csaknem teljesen elpusztított a moly.



A molykár okozója három különböző molylepkefajta: a 4-9 milliméter hosszú, szalmasárga ruhamoly, a hasonló nagyságú, de sötétebb, csaknem barna s felső szárnyain több sötét ponttal ellátott szőrmoly és a körülbelül másfélszer nagyobb tapétamoly, amelynek felső szárnya fönt piszkos sárgásfehér, egyébként barnás-fekete, feje fekete, alsó szárnya kékesszürke. Mind a három házimoly-fajta az igazi molyok lepkecsaládjába tartozik. Apró lepkefajták alkotják ezt a lepkecsaládot s a házimolyok között a ruhamoly a leggyakoribb, egyébként az életmód táplálkozás, szaporodás nagyjában azonos mindhárom fajtánál.

A házimolyok alaptermészetüknél fogva az úgynevezett hulla-állatok azon fajtájához tartoznak, amelyek a természet nagy, csodálatos háztartásában igen fontos munkát végeznek: részt vesznek az elhullott emlősállatok és madarak eltakarításában, a csontok kivételével fölfalják azt, amit a legyek, dögbogarak meghagynak, elsősorban a szőrzetet s a tollakat, de a kiszáradt húsmaradványokat és inakat is. Melegebb vidékeken házimolyainknak mindhárom fajtája feltalálható a szabadban is. Nálunk azonban legföljebb a tapéta-moly lárvája, hernyója él a szabadban is, rendesen a ragadozó-madarak állatszőrrel bélelt fészkeiben. A mi házimolyaink valóban háziállatok lettek s csak a lakásokban élnek. Régen ezek is szabadban élő lepkefajták voltak, amikor fáradságosan keresték meg táplálékukat, küzdve ellenségeikkel s az időjárás viszontagságaival. Az emberi kultúra azonban a lakásokba csalogatta őket, ahol a gyapjúruhákkal s prémekkel telt szekrényekben, a lakás állati eredetű anyagaiban bőséges élelmet és kényelmes életet találtak.

A molypillék irtása semmit sem használ, mert ezek rendesen hímek, igen ritkásan olyan nőstények, amelyek már lerakták petéiket. A molypillék nőstényei, alighogy kibújnak gubóikból, a peterakáshoz kezdenek, ami 10-20 napig tart. Apró (1/4-1/2 milliméter hosszúságú) fehér petéket lazán helyezi k el a szöveteken. Igen ügyesen belopózkodnak a legrejtettebb zugokba is, hogy ivadékaiknak zavartalan helyet biztosítsanak. Egy nőstény átlag 100 petét rak, legföljebb 230-at. A peterakás után hamarosan elpusztulnak. A petékből szobai hőmérsékleten körülbelül 14 nap múlva kelnek ki a piszkos sárgásfehér színű lárvák, hernyók. Magasabb hőmérséklet mellett jóval korábban kelnek ki. A parányi, üvegesen átlátszó hernyók szabad szemmel alig vehetők észre. A kikelés után hozzákezdenek a faláshoz s gyorsan nőnek. Az összerázott szőr- és tollanyagokból orsó alakú pihenő és védőtokot készítenek maguknak, amely mindkét végén nyitott s néha 15 centiméter hosszú. Rendesen azonban jóval kisebb, és mert a megtámadott anyag színével egyszínű, alig tűnik föl, úgyhogy a moly után kutató háziasszony nem tudja mint vélekedjék róla s valami szemétnek nézi. A molyhernyók tehát a védőtokból előbújva, vígan lakbározhatnak. Fő táplálékuk az állati sző, gyapjú és a toll. Alkalomadtán az állatbőrt, kiszáradt húst, elhullt rovarokat, a kazein nevű fehérjeanyagot, sőt néhány növényi anyagot is megesznek. Általában véve azonban a pamut, len, műselyem és szövés-fonásra használt más anyagok nem megfelelő táplálékok számukra. Ha nagyon éhesek megtörténik, hogy ezen anyagokat is összerágják, de megemészteni nem tudják. Egyébként a molyhernyók egészen fiatal korukban, 8 és fél hónapig is elélnek minden táplálék nélkül. Teljes kifejlődésének ideje elsősorban a táplálék mennyiségétől függ. Rendesen 80 napig, tehát majdnem három hónapig tart a teljes kifejlődés, de eltarthat több évig is. A kifejlett hernyó 1 centiméter hosszú s a bebábosodásra gubót készít magának, amely mindkét végén zárt és sűrűbb szövésű, mint a védőtok, egyébként hasonlít ahhoz. Bábállapotban nem táplálkozik, éppúgy, mint lepkekorában sem. A bábállapot 1-2 hétig tart a hőmérséklet szerint.

Elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű táplálék mellett jól fűtött helyiségben, különösen központi fűtés esetében egy év alatt 3-4 molynemzedékre lehet számítani. Rendesen azonban csak két nemzedékük van, kétszer fejlődnek ki a molyhernyókból lepkék tavasszal és ősszel, amit a molypillék rajzása mutat. A molylepkék tavaszi rajzása nincs semmi összefüggésben a hársfák virágzásával, mint azt a közhiedelem tartja. A molyok nem kívülről, a szabadból jönnek be, hanem a lakásban szaporodnak tovább. Nagyon gondos ellenőrzés mellett is akad néhány molyhernyó, amely a padló nyílásaiban meghúzódva, megél a porkefe kihullott szőrszálaiból, a szőnyeg apró hulladékaiból vagy a kamrában tengődik el valami sarokba dobott posztódarabon. És ezzel már a moly további szaporodása a lakásban biztosítva van.

A moly petéi, hernyói és bábjai a rendes rovarirtó szerekkel szemben nem mutatnak nagy ellenálló képességet, de igen nehéz velük hozzájuk jutni. A hernyók bent élnek a megtámadott anyagban, behúzódnak tokjaikban, a bábokat pedig a gubó védi. A szokásos kábítószerek ezért rendesen hatástalanok rájuk.

Olyan szer vagy mód, amellyel könnyen meg lehetne szabadítani a szobákat, vagy egész lakásokat, a molytól, tulajdonképpen nincs is. Azért a megtámadható anyagokat kell megvédeni velük szemben. A moly nem szereti a bolygatást, háborgatást. Az állandóan használt ruhadarabok, bútorok, szőnyegek nem is molyosodnak mag soha. A gyakori és alapos kefélés, porolás igen kitűnő eszköz a molytalanításra, mert ilyenkor a lazán odatapasztott peték eltávolítódnak a veszélyeztetett anyagokról. A másik biztos módszer a moly ellen a ritkán használt ruhadarabok elzárása a mindenütt vásárolható, úgynevezett molyzsákokba, helyesebben molyzacskókba, amelyek vastag papírból készülnek és szorosan lezárhatók. Régen nagyanyáink a molyládát használták erre a célra, jól csukódó nagy faládák, amelyet belül cinkbádoggal gondosan kibéleltek. Ez is jó védelmet nyújt a moly ellen. Tanácsos a molyzacskóban vagy molyládában megőrzésre eltett ruhanemű közé naftalint is hinteni, hogy ennek az elpárolgása megölje ez esetleg még a ruhában maradt molylárvákat. Naftalin helyett használható hexaklórethan vagy paradiklórbenzol (globol), de bőségesen adagolva, körülbelül ½ kilogrammot számítva egy köbméterre. A kámfor, feketebors és más párolgó anyagok nem olyan hatásosak, min az előbb megjelölt három anyag. Az újságpapír nyomdafestékének semmi hatása nincs a molyra. A gyakran nyitogatott ruhaszekrényekben a gőzölgő anyagok, sem a naftalin sem más háziszer nem öli meg a molyokat, mert csak zárt helyen s több nap múlva fejtik ki ezek ölő hatásukat.

A forró víz gyorsan és biztosan megöli a molyokat a belemártott ruhadarabban, de ez a módszer csak akkor használható, ha a forró víz hatásától nem kell féltenünk magát a ruhát is. Az erősen tűző napfény is jó szer a molyirtásra. Az a molyirtó vállalatok forró vízgőzzel, száraz meleggel vagy mérges gázokkal molytalanítanak erre a célra készült, jól zárható kamrákban. Németországban több mint tíz évvel ezelőtt föltaláltak egy molytalanító vegyszert. A vele bevont szöveteket valóban nem támadja meg a moly, de alkalmazása körülményes, szakértést követel.

Szobák és egész lakások gyors és biztos molytalanítását az ablakok és ajtók gondos, légmentes elzárása mellett mérges gázokkal végzik. Legalkalmasabb és legolcsóbb erre a célra a széndiszulfid vagy a kéndioxid. Ezek a folyadékok gyorsan párolognak s kellemetlen szagúak, fojtó gőzük 24 óra alatt megöli a molyokat. De a molyírtásnak ezt a módját csak szakavatott ember végezheti, mert ezen gőzök már égő szivartól is felrobbannak és igen mérgezők is.


Horváth Tamás
horvath.t@lakberendezes.hu

forrás: 
http://www.lakberendezes.hu/iras/mutat.php?id=314

Összegezve: Kristályos molyírtó a leghatásosabb védekezés... Beszerezhető a legtöbb háztartási boltban, illetve interneten itt rendelhető:
http://www.cemolker.t-online.hu/index.html